Jelenlegi helyKányabangita (Viburnum opulus)

Kányabangita (Viburnum opulus)


Népies nevei:  /Kányafa, Kálenka,  Kalina, Kakasfa, Kalinafa, Gényefa,  Molnárcseresznye, Vereskánya./

A mácsonyaviráguak Diosacales) rendjébe, ezenfelül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj.

Alaki jelemzői:  Felállószárú, gyors nönekedésű 2-5 méter magasra megnövő cserje, ritkábban kistermetű fa.

 Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat növeszt, ezért gyakran többtörzsű, törzsei vastagok.

 Kérge: sötétszürke finoman hálózatosan repedezett, ágai ívesen kihajlók. Vesszeje:  szürkésbarna, fénylő, kopasz, kissé szögletes, rügyei nyelesek, hasasak, vörösesbarnák, fényesek.

Levelei: keresztben átellenesek, kerekdedek, hosszúnyelűek, 3 vagy ritkábban 5 karéjúak, a levél válla lekerekített, vagy gyengén szíves, a szélei egyenlőtlenül fogazottak. Felül simák, kopaszak , élénkzöldek, a fonákuk szürkészöld pelyhesen szőrös, a nyélen 2 mirigyszemölccsel.

Virágai: 5 pártacimpájú laza, gazdagon ágas, végálló, lapos bogernyőben nyílnak. A sárgás árnyalatú, apró, termős virágokat nagy (2,5 cm) mutatós hófehér meddő virágok veszik körül.  A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket, melyek a beporzást is elvégzik.

Termése: csonthéjas, borsónyi gömbölyded vagy kissé elliptikus, leveses húsú, kellemetlen vajsav szagú, üvegesen fénylő piros, csontárja kerekded  szív alakú, piszkos rózsaszínű.( Nyers fogyasztásuk hányást gyomorrontást  okozhat.)

Biológiai jellemzői:

Hosszú életű gyorsan növő faj, lombfakadás után május második felében virágzik. Termése augusztus végén, szeptember elején érik, tél végén hullik. Őszi lombszíne kárminpiros.

Ökológiai jellemzői: közepes hőigényű, (mezohigrofil –higrofil), mérsékelten árnytűrő (neutrofil)

Faanyaga:  kemény finomszövetű, ennek ellenére faipari felhasználása nem jellemző. Ágaiból nyársat, ostornyelet, pipaszárat készítenek, hajlékony fiatal vesszeit gúzsnak, huroknak használják.

Terméséből egykor piros festéket nyertek, a megszárított termésekből pedig fekete tintát készítettek

A termés savanykás, erős, kellemetlen vajsavszagot áraszt, nyers fogyasztásra alkalmatlan. Kiemelkedően magas C-vitamin tartalma miatt a skandináv és angolszász területeken pikáns befőttet, gyümölcszselét készítenek belőle, mert  a főzés hatására ártalmas anyagai nagyrészt lebomlanak.

Fontos gyógynövény:

 kérgét ősszel, vagy tavasszal gyűjtik.

Hatóanyag: viburnin ( valeránsav glikozidja)

Tartalmaz: pektint, cukrot, almasavat, cseranyagot, vasat.

Frissítő hatású, használják bélhurut, húgyúti bántalmak, hasmenés ellen, hatásos görcsoldó fájdalmas menstruáció esetén. Azokat a görcsöket oldja leghatékonyabban, amelyeket hányinger, hányás, verejtékezés, hidegrázás kisér.

Főzetet kell készíteni 2.5 dl vízbe 2 teáskanálnyi kányabangita kérget teszünk, felforraljuk, majd lassú tűzön 10-15 percig tovább főzzük, majd szürjük.

Az így pontosan elkészített teát  naponta 3-szor lehet fogyasztani. A növény kapható tinktúrájából 4-8 ml-es mennyiséget lehet naponta 3-szor  alkalmazni.

 Fontos: nagy dózisban halálos, kisebb dózisban hasmenést, émelygést, rosszullétet okozhat.

A méh simaizmaira gyakorolt hatása miatt bizonyos veszélyeztetett terhességnél is alkalmazzák, a szülést követő görcsöket is kezelik vele.

A síkságtól az Alpokig  mindenütt megtalálható nyirkos, meszes, humuszos talajon, ártéri ligeterdőkben, cserjésekben, olykor  tölgyesekben. 

Címkék

Naptár

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
Hozzáadás a naptárhoz

Támogatóink

pepikert.hu