Rossz időjárási körülmények miatt egyszer már halasztanunk kellett az „Éjszakai lepkézés Pósteleken” elnevezésű programunkat, most hétvégén azonban nem hagytunk magunkat. Jött nagy eső, majd el is ment, így 7 órakor felállítottuk a lámpát és a fehér lepedőt. Jó pár lepkét és egyéb rovart figyelhettünk meg az első órában, nagy szikibagoly azonban nem mutatkozott.
Az idő meglepően kellemes volt, ezért úgy döntöttünk elsétálunk az Emlékpark közelében található magaskórós jellegű maradványrétre. Húsz perces séta után meg is érkeztünk, majd fejlámpákkal felszerelkezve először a lepke tápnövényét a sziki kocsordot kerestük. Igaz a növények termete elmaradt a szokásostól (feltehetően az aszály miatt), így is könnyedén rájuk bukkantunk. Az egyik tövében megtaláltuk a rágalékot, amelyet a nagy szikibagoly lárvája a növény gyökérében lévő járatából juttatott a felszínre.
Eme pozitív ómen után hamarosan megpillantottuk egy magas fűszálon szárítkozó imágót, majd nem messze még egyet! Persze mindenki „megrohanta” a mit sem sejtő rovart, aki türelmesen pózolt a fotósok hadának.
A Természeti Emlékparkban is található több tő sziki kocsord, így oda visszatérve ezek tövét is ellenőriztük, azonban nem jártunk sikerrel. Nagy szikibagoly rágalék helyett azonban találtunk déli homlokjegyes tücsköt (fotó sajnos nem készült), majd a lámpához visszatérve egy kéköves bagoly várt minket, betetőzve az estét.
